A fülem tövét vakargatom. Két masina a fűben: huszáros méretű tükörreflexes fényképezőgépem és az okostelefonom. Melyiket vigyem? A stégen két egyszemélyes kajak ásítozik. Nyuszi vagyok, a rémült gépek közül az okostelefont viszem magammal. Ha borulnék, kisebb legyen a kár. A tükörreflexes fellélegzik...
A Balaton vize frissen vasalt, a legapróbb fodrok is a mélyben szunnyadnak még. Nyugati irányban indulunk - Pálköve felé, ahol a nádasban apró lak búvik. (Pálköve közigazgatásilag Kővágóörshöz tartozik.)
Könnyen cirkálunk, se szél, se hullámok. Parti horgászok tekintete kíséri utunkat, igyekszünk minél kevesebb damilt begyűjteni.
Húsz-huszonöt perces laza evezés, aztán kikötünk. A víztől néhány méterre meszelt falak vigyázzák a csöpp tisztást - és Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékházát. Előző nap tájékozódtam a nem létező nyitvatartásról. Hiába ugyanis a felújítások, az emlékház január óta, ismeretlen ideig zárva tart. A szerencse azonban ránk veti magát a bokrok közül: néhány karbantartó a következő napi halászléfőző-verseny okán a helyszínt rendezgeti, s az emlékház is megnyílik néhány percre.
Kapkodnunk nem kellett, a Kékkúti Zrt.-nél csak 10 órára vártak gyárlátogatásra...
Fotók a telefonnal:
Útmenti apró öböl
Partra vetett kajak
Az emlékház kívül...
...és belül
Köszönet Varga Györgynek, a Káli-medence Turisztikai Egyesület elnökének a kajakért és a túravezetésért!